Terjednek az idegenhonos halfajok Magyarországon - ebben a termálvizeknek is nagy szerepük van

A HUN-REN BLKI friss, Biological Invasions folyóiratban megjelent tanulmánya átfogó képet nyújt a Magyarországon eddig előfordult idegenhonos halfajokról, és bemutatja az utóbbi évtizedek aggasztó változásait. A kutatók emellett frissítették a hazai természetes vizekből eddig előkerült idegenhonos halfajok listáját, és részletesen elemezték, hogy honnan származnak ezek a fajok, mikor jelentek meg először, és hogyan terjedtek el az országban.  

Adatgyűjtésük alapján az elmúlt 24 évben 89 új halfaj bukkant fel a hazai vizekben, így a területről már összesen 130 idegenhonos faj és hibrid ismert. A legtöbb új jövevény melegkedvelő, akváriumi díszhal, amelyeket gyakran a tulajdonosaik engednek szabadon – sokszor ugyan jó szándékkal, de súlyos ökológiai következményekkel. Ezek többsége a szájköltő halak (Cichliformes) és a harcsafélék (Siluriformes) közé tartozik, de az utóbbi időben számos, a kígyófejű halak (Anabantiformes) rendjébe tartozó faj is előkerült, amelyek különösen veszélyesek lehetnek az őshonos halfajokra.  

A jövevényfajok jellemzően meleg vizes élőhelyekről, például budapesti gyógyfürdők kifolyóiban vagy a Hévízi-tóból kerülnek elő, ahol a számukra kedvező környezeti viszonyok egész évben biztosítják a túlélésüket. Ugyanakkor ezeken az élőhelyeken kifejlődhetnek a klímánkat jobban toleráló, hidegtűrőbb állományok, amelyek szétterjedve kolonizálhatják a környező víztesteket is. Jó példa erre a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki), amely a Hévízi-tóból kiindulva a környező vízterekben is stabil állományokat hozott létre.