A tudomány kihívása és lehetősége: hogyan nyerhető ki a hő a Föld mélyéről?
Ladislaus Rybach, az ETH Zürich professzora, a geotermia kutatásának úttörője. Több évtizedes munkásságával nemcsak a földhő tudományos megértését formálta, hanem a klímaváltozás mérséklésének szolgálatába is állította a geotermikus energia hasznosítását. A professzort a Sopronban megnyílt, róla elnevezett Rybach Kutatási Központ kapcsán kérdeztük pályájáról, a geotermia jövőjéről és a fiatal kutatók előtt álló kihívásokról.

Milyen emlékei vannak gyermekkorából a szülővárosáról?
Családomnak „császári és királyi” háttere van: édesanyám Bécsben született, anyai nagyanyám a cseh Olmützben. Én 1935-ben Sopronban születtem. Ifjúkoromból fájó emléket őrzök. Édesapám a második világháború vége elött egy bombatámadásban meghalt. Ott voltam mellette és a sors különös rendeléséből életben maradtam. A helyi Széchenyi István Gimnáziumban érettségiztem, majd a Soproni Műegyetemre jelentkeztem geofizikus mérnökhallgatónak. 1956 őszén negyedévesként az egyetem Forradalmi Tanácsának tagja lettem. Emiatt november 4-én Ausztriába kellett menekülnöm. Onnét sok szerencsével Svájcba jutottam, és tulajdonképpen ott kezdődött a karrierem, amely nemzetközileg is sok tudományos munkát és sikert eredményezett.
Mit jelent Önnek, hogy Sopronban megnyílt a Rybach Kutatási Központ, és hogyan látja ennek a regionális és nemzeti geotermikus kutatásokra gyakorolt jelentőségét?
A Rybach Kutatási Központ nagyszerű és átgondolt kezdeményezés. Lehetőséget ad arra, hogy a régió és a nemzetközi közösség közös munkával, tapasztalatcserével és fiatal kutatók bevonásával valódi eredményeket érjen el a megújuló geoenergia kutatásában. Megtisztelő, hogy a kutatóközpont a nevemet viseli.
Hogyan látja a geotermia szerepét a hazai energiaátmenetben?
Magyarország geotermikus adottságai kedvezőek: a mélyben rejlő melegvizek hasznosítása jóval nagyobb lehetőségeket kínál, mint sok más országban. Viszont a geotermikus áramfejlesztés, ami a jövőben mindenütt nagyon hasznos és fontos lenne, itt jelenleg nem igazán alkalmazható. A hő ugyanis, amiből áram fejleszthető, több kilométer mélységben, bonyolult és nehezen elérhető rétegekben található.
Milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon megduplázzuk a geotermikus energia hozzájárulását 2030-ra, ahogy a Központ célkitűzései között szerepel?
Az országban most kezdődik meg a sekély hőforrások erőteljes felhasználása földi hőszivattyús technológiával. Más országok ebben már nagyságrendekkel előrébb tartanak. A mélyebb magyar hővíz-készletek sikeresen előkészített feltárására is van példa: a szegedi geotermikus létesítmény. Itt a geotermikus energiát távfűtési célra használják fel.
Kutatói karrierje több évtizedet ölel fel, és számos országban dolgozott. Melyik helyszín vagy kutatási projekt állt Önhöz a legközelebb?
A számomra legkedvesebb projekt a franciaországi Soultz-sous Forêts-ben megvalósult Enhanced Geothermal System (EGS) technológiát alkalmazó erőmű kialakításának a tudományos előkészítése. A több évig tartó munkában Európa számos országának szakemberi vettek részt. Többek között egy olyan svájci kutatócsoport is, amelyben több egyetem és cég dolgozott 1991-től 2001-ig a mélybeni (3,5 km) hőcserélő repedésrendszer kialakításán. Ennek a csoportnak a vezetőjeként nemcsak a kutatási beszámolók elkészítése volt a feladatom, hanem a különböző szakemberek munkájának az összehangolása is. Nehéz, de örömteli feladat annak biztosítása, hogy a résztvevők ismerjék, becsüljék, és segítsék egymást. Ha ez megvalósul, akkor az eredmény is tükrözi az együttműködést: benne van a tudás, az egymás iránti bizalom és a közös munka öröme. A Soultz-sous Forêts-i geotermikus erőmű 2008-tól, akkor még kísérleti jelleggel megkezdte a működést és nyolc évig mint a világ egyetlen EGS−erőműve volt. 2016-tól már „élesben” működik, 1,5 MWe teljesítménnyel betáplál a francia országos villamosenergia-hálózatba.
A mai napig aktív, tudományos tanácsadóként vesz részt nemzetközi projektekben. Mi a legfőbb motivációja?
A tudományos kíváncsiság. A Föld mélyében óriási hőenergia-mennyiség van. Tudni kellene, hogy hogyan lehet azt – majdnem mindenhol – kinyerni, a felszínre hozni és villamos energiává alakítani. Mindennek a kutatása és a technológia kifejlesztése sok időt, munkát, és természetesen megfelelő anyagi támogatást igényel.
Mit tanácsolna a fiatal kutatóknak, akik most lépnek pályára az energetika vagy földtudomány területén – különösen egy olyan világban, ahol a klímaválság és az energiabiztonság kulcskérdés?
A geotermia a jövő irányába mutat. Törekedjenek a jövő kihívásaihoz igazodó kutatási módszerek elsajátítására.
(címlapkép: illusztráció, wikipedia)

